Csak te..

Csak Te..

Egy darabig kotorászott a lapok közül, majd pont a legalsót kihúzta. Nem volt különösebb oka, hogy pont azt húzta ki. Mindent eltett az asztalról, majd leült a székre és elővett egy tollat. Már hét éve várt erre a pillanatra, hát éve, hogy megtörtént az amit sohase akart.Akkoriban félt ettől az érzéstől, amit most oly kiéhezve kívánt. Vágyakozott rá, várta, hogy újra megtörténjen. Nagyot sóhajtva gondolt vissza az első közös emlékükre.

Egy szép tavaszi nap volt. A madarak sóvárogva nézték, ahogy az emberek falják a finom péksütiket. Csak egy olyan bolt volt, amely finom sütiket kínált, nem más mint Napsütödéje. Egy lány is finom sütiért indult befelé, amikor neki ment valakinek. Dühöngve állt fel, majd szélsebesen kiverte a fiú kezéből a vaníliás sütit. A fiú tekintete villámokat szórt, majd óriási erővel fellökte a lányt, majd elviharzott. A lány megenyhülve utána  ordibált de semmi se hatott a fiú lelkére, aki már a  sarkon befordult és el is tűnt. A leány vállat vonogatva lépett be az üzletbe, ahol mosolygósan fogatták. Ugyan olyan sütit vett, mint a  fiú, nem véletlen. Loholva indult arra, amerre az előbb említett fiú eltávozott. 

-Várj!-megpillantotta a fiút, ahogy beszáll  a fekete kocsiba.-Tessék!-nyomta kezébe a sütit, majd halkan hozzá tette.-Sajnálom!

Mint a villám úgy írta a sorokat a lány, pedig már a keze is begörcsölt. Nem érdekelte, csak az, hogy leírj az összes emlékét a fiúnak akit elveszített. Örökre...Fejébe vágott egy új emlék, melyet az első csókjukat ábrázolta. 

-Ne!-visított a lány, majd neki futásból indult a park északi részére. A fiú nevetve indult utána, majd ráugrott és hemperegve értek földet.

-Akár ez egy filmbeli jelenet is lehetne!-szuszogta.A fiú megsimította a lány haját, majd füléhez hajolva csak egy dolgot suttogott:

-Akkor már csak egy dolog hiányzik!-lassan közeledett a lány felé, majd puszi lehelt a lány ajkára. De nem volt elég  egyiküknek se, így végül csókban fórt a puszi.

Egy drága könnycsepp gördült le a lány arcán megállva a száján. Ujjait a szájához kapva simította végig, majd letörölve könnyét és tovább folytatta az írást. Most már a baleset jutott eszébe. Tudta le kell írnia még ha semmit se fog érni.

-Éjjen a nászpár!-ordibálták, , majd a lány és a  fiú boldogan szállt be az autóba. Mindketten intettek egyet, majd elindultak. Egy csókot leheltek egymás ajkaira, majd hirtelen egy kamion csapódott a  fiú oldalába. A násznép futva indult a sarkon eltiport kocsihoz. Sokan sírva hívták a mentőket, sokan sírva borultak le, hisz senki nem élné túl ezt. A kamion sofőr kiszállt és döbbenettel nézte, hogy került a kocsija alá egy kis kocsi.A fiú lassan két véres kezébe fogta a lány fejét, akinek teljesen felrepedt a homloka.

-Szeretlek!-suttogta a lánynak, majd egy utolsó szót lehelt a lány szájára.

-Neeeee!-ordibálta a majd, az asztalra csapva sírva borult a földre. Ordítása végig suhant a házban, melyben csak ő volt , meg a kibontatlan dobozok. Erőt gyűjtve magán , vissza szállt a székbe, majd folytatta a  levél írását. Végeztével össze hajtotta, majd felvette a cipőjét és elindult a fiú házához.Lassan bekopogott.

-Szia!-nyitotta ki az ajtót a fiú. A lány nem mondott semmit, csak a  fiú kezébe nyomta  a levélt és elviharzott. A fiú értetlenül csukta be az ajtót, majd felment a szobájába. Félt ettől a lánytól, hisz nem is ismerte, pedig a kórházban is mellette volt. Elkezdte a levelet olvasni..

-Daniella!-ugrott fel a fiú, majd a lány után kezdett futni. A levél lassan lesett, majd megtörtént, amire senki nem számított. Elvszett egy lány ki felment a menybe, elveszett egy fiú aki megroskadva követte szerelmét. És azóta együtt élnek a mennyben és oly boldogan, ahogy még senki más.

Emlékek Sodrai

Ahogy a napsugarak megvilágítottak a kis falut, úgy bújtak elő az állatok. A dák lombjai közt éledeztek a madarak, melyek édes csicsergéssel jelezték a reggelt. Kertek világosultak meg, virágok nyíltak meg, használatlanok lettek a kabátok, sapkák. Minden gyerek boldogan rontott ki a bicajjal az ajtón, hogy találkozzanak a falú főterén. Sok idős nő ballagót át a szomszédhoz elmesélni, hogy mit tudott meg. Mindenki boldogan köszönt a másiknak az utcákon, hisz itt mindenki ismert mindenkit. A kis falú, melyet ... neveztek nagyon eldugott volt az emberek számára. Sokak nem is hallottak róla de elegen, hogy megtöltsék az ezer létszámot. E kisfaluban pont a tavasz köszöntő ünnepre sikerült betérnünk. A lányok rövid, színes illetve virágos szoknyákat vettek fel, emlett a Fiúk rövid farmert húzták fel magukra. A főterén lévő asztalolra sokan tettek ki finomabbnál finomabb sütiket, illetve inni valókat. Kisgyerekek rohangáztak a felnőttek között, az idősebbek csak nevetve újságolták a falusi érdekességeket. Voltak Fiatalok akik falusi öltözetbe öltözve táncolták el a népi táncokat, melyet a többség ujjongva tapsolt meg.Csak egy valaki volt aki nem csatlakozott a társasághoz. Egy valaki aki búskomoran simogatta felesége fényképet a verandán. Csak egy aki könnyeit eltemette és így lelke is elpusztult. Hajdanánt ő is ünnepelt feleségével, ők voltak azok akik a tavasz köszöntő ünnepségen mondták ki a boldogító igent. Azóta minden megváltozott. A nő elment köreinkből és azóta a férfi minden tavasz köszöntő napon kiül a verandára a felesége képével, két csésze teával és megroskadt lelkével, hogy figyelje a boldogan játszó gyerekeket, vagy az előszeretettel beszélgető felnőtteket. Azóta mindenki csak szomorúan beszélnek róla. A férfi már csak felesége emlékének él, melyet nap mint nap felidéz.

Csak egy könyv...

Csak egy könyv

 



Natalie Kezdett

 

A mosoly arcomról nem tűnt el de a boldogság, mint a Félő madár úgy szállt el. Vártam, hogy mikor fogja kibőkni , hogy számára ez semmi nem volt. De tudtam, hogy fontos voltam neki. Éreztem csókjaiban a heves érzést, melytől szám mindig bizsergésben éget. Láttam, hogy csillogó szemekkel néz rám, mikor valaki megemlíti, hogy mennyire összetartozunk.  Tudtam, hogy szeretett, akkor. Tekintetem ő rá szállta, ahogy csókolta azt a lányt. Irigység járta át testemeg de hirtelen elmúlt ahogy valaki megfogta a kezem. Szemei engemet vizslatott. Boldogság járta át testemet, majd kezeinket össze kucsolva szálltunk be kocsijába. Sötétített ablaki felvoltak húzva, mely titokzatosságot sugárzót. A motor elindult, majd feleszmélve gondolkozásomból észre vettem, hogy más felé mentünk.

-Drágám hova megyünk?-tettem a kezem combjára, mire kicsit megrezzent, majd mély barna szemét rám emelte.

-Meglepi!-suttogta, majd némán folytatta a vezetést. Arcomra száz vattos mosoly kúszott. Sötét volt, már amikor a kocsi véglegesen megált egy üres parkolóban.

-Ugye nem akarsz megerőszakolni?-kuncogtam, majd kiszálltam a kocsiból. Nevetve jött felém, majd lassan elindultunk egy kis házikó felé. Az ajtó nyikorogva adta tudomását a pult mögött álló férfinek, hogy vendégek jöttek. Kinyitott egy szép kis könyvett, majd beleirta a nevünket. Csodálkozva figyeltem, ahogy piros tollal írta az első sorokat, hisz rajtunk kívül semmilyen név nem állt benne. Megkaptuk a szoba kulcsát, melyen 396 szoba szám állt. Lépcsőn feltrappolva elértük a kis szobácskat. Zöld ajtaját belöktük, majd megszeppenve léptem be a kis szobába. Nem volt tágas de kicsi se volt. A szoba közepén egy óriási francia ágy állt melynek takaróján rózsa szirmok pihentek. Párom érdeklődve figyelte csodálkozásom. Szemeim megakadtam egy kis fehér ajtón. Bátortalanul beléptem rajta , mely egy fürdő volt. A kádban már habos víz volt tetején rózsa szappanok úsztak. Halk zene csendült fel, mely megnyugtatóan járt. Érdes kéz fogta körül derakamat, majd lágy ajkak puszilgatták nyakamat. Nehezen tudtam vissza fogni magam nehogy letámadjam. Éreztem ahogy nehezen próbálja kicsatolni a melltartomat de végül sikeresen vette le rólam. Tekintete megállapodott melleimen, menynek hatására sikeresen elpirultam. Kezeimet nyaka köré fontom, majd hirtelen magamhoz húztam és heves csókban keztünk neki e gyönyörű éjszakának. Lassan húzott a víz felé, miközben csókolózzunk . Bemásztunk a vízbe, majd éreztem ahogy kezei felkusznak a lábaimon. Oda bújtam mellé, mikor hirtelen két keze a nyakamra tévedt. Szemei hirtelen dühtől lángoltak és elkezdett folytogatni. Erősen szorított nem bírtam elenkezni. Szemeim hamar lecsugodtak, már a sötétséget láttam.

-Ébredj!-éreztem ahogy égető fájdalom nyilak végig testemen. Szemeim kipattantak, majd rögtön a lábaim felé pillantottam. A vér mint a tenger úgy zúdult a Földre. Hányingerrel pillantottam arra  az illetőre aki a pult mögött állt amikor megjottunk. Ugyan az a piros könyvet fogta csak értelmetlen szavakat mormolt felém. Erőtlenül próbáltam felkelni de iszonyatos fájdalom hatására vissza dőltem. Éreztem ahogy a husomban volt már a kötél amivel kikötöttek, ehez a vasrácshoz. A volt párom szánalmas pillantásokat küldött felém, majd a kis kést bele törölte a már így is véres kendőbe.  Felállt a székről majd felém indult. Heves kapálozásba kezdtem, mire hangos nevetésben tört kis, majd pár szó hagyta el száját, "mind ez csinálja". Hirtelenül elszakatt a kötél ami tartott, majd ahogy próbáltam a fájdalom ellenére is felálltam és mint a ló vágtázva elindultam a folyosón. Nem telt bele pár perc lábdobogást hallottam magam mögött és egy kis halk beszédet amely azt jelentette, hogyan fognak elkapni. Könnyeimmel küzködve próbáltam megtaláni a helyes utatt kifelé. Mindenhol zöld vagy piros ajtó Jelezte, hogy bárhova bemehezek de mind zárva volt. Kécségbe esve próbáltam megtalálni a helyes utat ami nem ment sikeresen. Befordultam jobbra, amikor lefagyva álltam meg a felakasztott hulla testek előtt. Neon zöld szemük ide oda forgott de egyikse élt. Nehezen de elindultam feléjük, hisz én nem igy akarom végezni. Egy ajtó elé értem. Megfogtam a kilincset, majd lassan letoltan de egy hangos kattanás Jelezte, hogy zárva van. Nem mertem megfordulni, hisz tudtam..itt vannak. Éreztem ahogy meghúzzák a kötelet ami a húsomba épült be. Fogaimat össze szorítva tűrtem a fájdalmat. Megfordultam, majd hirtelen éreztem ahogy ökle bele mélyed arcomba. A nem várt ütéstől megtámolyodtam és a fenekemre estem. A kezemmel végig simitottam immáron duzzat felületet. Undorodva pillantottam fel arra a férfire, aki két hónapig a barátomnak nevezhettem. Felrángatott, majd elindultunk vissza felé. A folyosó végén találkoztunk a portás férfivel aki még mindig azt a piros könyvet bújta. Perverz mosollyal rám nézet, majd mikor vissza tértünk a szobába, ahol ki voltam kötözve, már minden máshol volt. Ennyi idő alatt hova tűnt az ágy, az óra, vagy a szekrények.  A portás fiú felém nyujtott egy pohár vizet , melyben épp egy por szerűség olvadt el. Próbáltam ellenkezni de végül egy huzamra megittam. Keserű ízét megse éreztem  ahozz képest, ami eddig műveltek velem. Kezemet, lábamat újra kikötöttek, majd gyertyákat helyeztek testen köré. Ordibálni akartam de hang helyet csak a vér vörös áramlata folyt ki. Köhögve próbáltam vissza fogni vérem folyását de nem tudtam. Hallgattam, ahogy a két férfi valami ismeretlen nyelven suttognak. Felém állt az egyik majd a véres kést szívem felé tartotta. Nem igy akartam elhagyni a Földet. Nem akartam így. Könnyeim lassanként csurogtak lefelé a véremmel együtt a vaságyra. Lehunytam szemem, majd vártam a halálra, a fájdalomra de semmit nem éreztem. Egyik szemem kinyitottam és hitetlenkedve pillantottam fel a fejetlen, élettelen testre. Minden erőmet össze szedve az egyik kötelet elszakitottam, majd a szabad kezemmel kiszabadítottam magam. Át léptem a két férfi testét, melynek fejei hiányoztak. Hirtelen a kezemben termett a piros könyv. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet benne majd kinyitottam. Éreztem ahogy a fájdalom átjár a testemben, majd minden eltűnt...

 

 

 Jelen
[Mary]
Levettem a cipőm nehogy bele menjen a homok, majd Josh után futottam. Nevetve ugrottam nyakába, majd hirtelen megbottlon valamiben és rá estem. Mind a ketten kiváncsian kezdtünk el ásni, mint egy öt éves gyerek aki kincset keres. Sikítva pattantam fel, majd tekintetem a véres lányra ment.  Josh kivett valamit a lány keze közül. Egy piros könyv volt. Jeleztem neki, hogy ne nyissa ki és eleget téve kerésemnek nem nyitotta ki. Gyorsa tárcsáztam a rendőrséget akik már elindultak. Vissza fordultam Joshoz aki nem volt ott csak a piros könyv. Rémültem futottam oda de nem kellett volna. A vér ömlött a számból, majd a szemem kifordult és ekkor utoljára halottam a rendőrök szirénájának hangját. A világ elsötétült és csak a piros könyvet láttam....