Csak egy könyv...

Csak egy könyv

 



Natalie Kezdett

 

A mosoly arcomról nem tűnt el de a boldogság, mint a Félő madár úgy szállt el. Vártam, hogy mikor fogja kibőkni , hogy számára ez semmi nem volt. De tudtam, hogy fontos voltam neki. Éreztem csókjaiban a heves érzést, melytől szám mindig bizsergésben éget. Láttam, hogy csillogó szemekkel néz rám, mikor valaki megemlíti, hogy mennyire összetartozunk.  Tudtam, hogy szeretett, akkor. Tekintetem ő rá szállta, ahogy csókolta azt a lányt. Irigység járta át testemeg de hirtelen elmúlt ahogy valaki megfogta a kezem. Szemei engemet vizslatott. Boldogság járta át testemet, majd kezeinket össze kucsolva szálltunk be kocsijába. Sötétített ablaki felvoltak húzva, mely titokzatosságot sugárzót. A motor elindult, majd feleszmélve gondolkozásomból észre vettem, hogy más felé mentünk.

-Drágám hova megyünk?-tettem a kezem combjára, mire kicsit megrezzent, majd mély barna szemét rám emelte.

-Meglepi!-suttogta, majd némán folytatta a vezetést. Arcomra száz vattos mosoly kúszott. Sötét volt, már amikor a kocsi véglegesen megált egy üres parkolóban.

-Ugye nem akarsz megerőszakolni?-kuncogtam, majd kiszálltam a kocsiból. Nevetve jött felém, majd lassan elindultunk egy kis házikó felé. Az ajtó nyikorogva adta tudomását a pult mögött álló férfinek, hogy vendégek jöttek. Kinyitott egy szép kis könyvett, majd beleirta a nevünket. Csodálkozva figyeltem, ahogy piros tollal írta az első sorokat, hisz rajtunk kívül semmilyen név nem állt benne. Megkaptuk a szoba kulcsát, melyen 396 szoba szám állt. Lépcsőn feltrappolva elértük a kis szobácskat. Zöld ajtaját belöktük, majd megszeppenve léptem be a kis szobába. Nem volt tágas de kicsi se volt. A szoba közepén egy óriási francia ágy állt melynek takaróján rózsa szirmok pihentek. Párom érdeklődve figyelte csodálkozásom. Szemeim megakadtam egy kis fehér ajtón. Bátortalanul beléptem rajta , mely egy fürdő volt. A kádban már habos víz volt tetején rózsa szappanok úsztak. Halk zene csendült fel, mely megnyugtatóan járt. Érdes kéz fogta körül derakamat, majd lágy ajkak puszilgatták nyakamat. Nehezen tudtam vissza fogni magam nehogy letámadjam. Éreztem ahogy nehezen próbálja kicsatolni a melltartomat de végül sikeresen vette le rólam. Tekintete megállapodott melleimen, menynek hatására sikeresen elpirultam. Kezeimet nyaka köré fontom, majd hirtelen magamhoz húztam és heves csókban keztünk neki e gyönyörű éjszakának. Lassan húzott a víz felé, miközben csókolózzunk . Bemásztunk a vízbe, majd éreztem ahogy kezei felkusznak a lábaimon. Oda bújtam mellé, mikor hirtelen két keze a nyakamra tévedt. Szemei hirtelen dühtől lángoltak és elkezdett folytogatni. Erősen szorított nem bírtam elenkezni. Szemeim hamar lecsugodtak, már a sötétséget láttam.

-Ébredj!-éreztem ahogy égető fájdalom nyilak végig testemen. Szemeim kipattantak, majd rögtön a lábaim felé pillantottam. A vér mint a tenger úgy zúdult a Földre. Hányingerrel pillantottam arra  az illetőre aki a pult mögött állt amikor megjottunk. Ugyan az a piros könyvet fogta csak értelmetlen szavakat mormolt felém. Erőtlenül próbáltam felkelni de iszonyatos fájdalom hatására vissza dőltem. Éreztem ahogy a husomban volt már a kötél amivel kikötöttek, ehez a vasrácshoz. A volt párom szánalmas pillantásokat küldött felém, majd a kis kést bele törölte a már így is véres kendőbe.  Felállt a székről majd felém indult. Heves kapálozásba kezdtem, mire hangos nevetésben tört kis, majd pár szó hagyta el száját, "mind ez csinálja". Hirtelenül elszakatt a kötél ami tartott, majd ahogy próbáltam a fájdalom ellenére is felálltam és mint a ló vágtázva elindultam a folyosón. Nem telt bele pár perc lábdobogást hallottam magam mögött és egy kis halk beszédet amely azt jelentette, hogyan fognak elkapni. Könnyeimmel küzködve próbáltam megtaláni a helyes utatt kifelé. Mindenhol zöld vagy piros ajtó Jelezte, hogy bárhova bemehezek de mind zárva volt. Kécségbe esve próbáltam megtalálni a helyes utat ami nem ment sikeresen. Befordultam jobbra, amikor lefagyva álltam meg a felakasztott hulla testek előtt. Neon zöld szemük ide oda forgott de egyikse élt. Nehezen de elindultam feléjük, hisz én nem igy akarom végezni. Egy ajtó elé értem. Megfogtam a kilincset, majd lassan letoltan de egy hangos kattanás Jelezte, hogy zárva van. Nem mertem megfordulni, hisz tudtam..itt vannak. Éreztem ahogy meghúzzák a kötelet ami a húsomba épült be. Fogaimat össze szorítva tűrtem a fájdalmat. Megfordultam, majd hirtelen éreztem ahogy ökle bele mélyed arcomba. A nem várt ütéstől megtámolyodtam és a fenekemre estem. A kezemmel végig simitottam immáron duzzat felületet. Undorodva pillantottam fel arra a férfire, aki két hónapig a barátomnak nevezhettem. Felrángatott, majd elindultunk vissza felé. A folyosó végén találkoztunk a portás férfivel aki még mindig azt a piros könyvet bújta. Perverz mosollyal rám nézet, majd mikor vissza tértünk a szobába, ahol ki voltam kötözve, már minden máshol volt. Ennyi idő alatt hova tűnt az ágy, az óra, vagy a szekrények.  A portás fiú felém nyujtott egy pohár vizet , melyben épp egy por szerűség olvadt el. Próbáltam ellenkezni de végül egy huzamra megittam. Keserű ízét megse éreztem  ahozz képest, ami eddig műveltek velem. Kezemet, lábamat újra kikötöttek, majd gyertyákat helyeztek testen köré. Ordibálni akartam de hang helyet csak a vér vörös áramlata folyt ki. Köhögve próbáltam vissza fogni vérem folyását de nem tudtam. Hallgattam, ahogy a két férfi valami ismeretlen nyelven suttognak. Felém állt az egyik majd a véres kést szívem felé tartotta. Nem igy akartam elhagyni a Földet. Nem akartam így. Könnyeim lassanként csurogtak lefelé a véremmel együtt a vaságyra. Lehunytam szemem, majd vártam a halálra, a fájdalomra de semmit nem éreztem. Egyik szemem kinyitottam és hitetlenkedve pillantottam fel a fejetlen, élettelen testre. Minden erőmet össze szedve az egyik kötelet elszakitottam, majd a szabad kezemmel kiszabadítottam magam. Át léptem a két férfi testét, melynek fejei hiányoztak. Hirtelen a kezemben termett a piros könyv. Kíváncsi voltam, hogy mi lehet benne majd kinyitottam. Éreztem ahogy a fájdalom átjár a testemben, majd minden eltűnt...

 

 

 Jelen
[Mary]
Levettem a cipőm nehogy bele menjen a homok, majd Josh után futottam. Nevetve ugrottam nyakába, majd hirtelen megbottlon valamiben és rá estem. Mind a ketten kiváncsian kezdtünk el ásni, mint egy öt éves gyerek aki kincset keres. Sikítva pattantam fel, majd tekintetem a véres lányra ment.  Josh kivett valamit a lány keze közül. Egy piros könyv volt. Jeleztem neki, hogy ne nyissa ki és eleget téve kerésemnek nem nyitotta ki. Gyorsa tárcsáztam a rendőrséget akik már elindultak. Vissza fordultam Joshoz aki nem volt ott csak a piros könyv. Rémültem futottam oda de nem kellett volna. A vér ömlött a számból, majd a szemem kifordult és ekkor utoljára halottam a rendőrök szirénájának hangját. A világ elsötétült és csak a piros könyvet láttam....