Csak Te..
Egy darabig kotorászott a lapok közül, majd pont a legalsót kihúzta. Nem volt különösebb oka, hogy pont azt húzta ki. Mindent eltett az asztalról, majd leült a székre és elővett egy tollat. Már hét éve várt erre a pillanatra, hát éve, hogy megtörtént az amit sohase akart.Akkoriban félt ettől az érzéstől, amit most oly kiéhezve kívánt. Vágyakozott rá, várta, hogy újra megtörténjen. Nagyot sóhajtva gondolt vissza az első közös emlékükre.
Egy szép tavaszi nap volt. A madarak sóvárogva nézték, ahogy az emberek falják a finom péksütiket. Csak egy olyan bolt volt, amely finom sütiket kínált, nem más mint Napsütödéje. Egy lány is finom sütiért indult befelé, amikor neki ment valakinek. Dühöngve állt fel, majd szélsebesen kiverte a fiú kezéből a vaníliás sütit. A fiú tekintete villámokat szórt, majd óriási erővel fellökte a lányt, majd elviharzott. A lány megenyhülve utána ordibált de semmi se hatott a fiú lelkére, aki már a sarkon befordult és el is tűnt. A leány vállat vonogatva lépett be az üzletbe, ahol mosolygósan fogatták. Ugyan olyan sütit vett, mint a fiú, nem véletlen. Loholva indult arra, amerre az előbb említett fiú eltávozott.
-Várj!-megpillantotta a fiút, ahogy beszáll a fekete kocsiba.-Tessék!-nyomta kezébe a sütit, majd halkan hozzá tette.-Sajnálom!
Mint a villám úgy írta a sorokat a lány, pedig már a keze is begörcsölt. Nem érdekelte, csak az, hogy leírj az összes emlékét a fiúnak akit elveszített. Örökre...Fejébe vágott egy új emlék, melyet az első csókjukat ábrázolta.
-Ne!-visított a lány, majd neki futásból indult a park északi részére. A fiú nevetve indult utána, majd ráugrott és hemperegve értek földet.
-Akár ez egy filmbeli jelenet is lehetne!-szuszogta.A fiú megsimította a lány haját, majd füléhez hajolva csak egy dolgot suttogott:
-Akkor már csak egy dolog hiányzik!-lassan közeledett a lány felé, majd puszi lehelt a lány ajkára. De nem volt elég egyiküknek se, így végül csókban fórt a puszi.
Egy drága könnycsepp gördült le a lány arcán megállva a száján. Ujjait a szájához kapva simította végig, majd letörölve könnyét és tovább folytatta az írást. Most már a baleset jutott eszébe. Tudta le kell írnia még ha semmit se fog érni.
-Éjjen a nászpár!-ordibálták, , majd a lány és a fiú boldogan szállt be az autóba. Mindketten intettek egyet, majd elindultak. Egy csókot leheltek egymás ajkaira, majd hirtelen egy kamion csapódott a fiú oldalába. A násznép futva indult a sarkon eltiport kocsihoz. Sokan sírva hívták a mentőket, sokan sírva borultak le, hisz senki nem élné túl ezt. A kamion sofőr kiszállt és döbbenettel nézte, hogy került a kocsija alá egy kis kocsi.A fiú lassan két véres kezébe fogta a lány fejét, akinek teljesen felrepedt a homloka.
-Szeretlek!-suttogta a lánynak, majd egy utolsó szót lehelt a lány szájára.
-Neeeee!-ordibálta a majd, az asztalra csapva sírva borult a földre. Ordítása végig suhant a házban, melyben csak ő volt , meg a kibontatlan dobozok. Erőt gyűjtve magán , vissza szállt a székbe, majd folytatta a levél írását. Végeztével össze hajtotta, majd felvette a cipőjét és elindult a fiú házához.Lassan bekopogott.
-Szia!-nyitotta ki az ajtót a fiú. A lány nem mondott semmit, csak a fiú kezébe nyomta a levélt és elviharzott. A fiú értetlenül csukta be az ajtót, majd felment a szobájába. Félt ettől a lánytól, hisz nem is ismerte, pedig a kórházban is mellette volt. Elkezdte a levelet olvasni..
-Daniella!-ugrott fel a fiú, majd a lány után kezdett futni. A levél lassan lesett, majd megtörtént, amire senki nem számított. Elvszett egy lány ki felment a menybe, elveszett egy fiú aki megroskadva követte szerelmét. És azóta együtt élnek a mennyben és oly boldogan, ahogy még senki más.
