Emlékek Sodrai

Ahogy a napsugarak megvilágítottak a kis falut, úgy bújtak elő az állatok. A dák lombjai közt éledeztek a madarak, melyek édes csicsergéssel jelezték a reggelt. Kertek világosultak meg, virágok nyíltak meg, használatlanok lettek a kabátok, sapkák. Minden gyerek boldogan rontott ki a bicajjal az ajtón, hogy találkozzanak a falú főterén. Sok idős nő ballagót át a szomszédhoz elmesélni, hogy mit tudott meg. Mindenki boldogan köszönt a másiknak az utcákon, hisz itt mindenki ismert mindenkit. A kis falú, melyet ... neveztek nagyon eldugott volt az emberek számára. Sokak nem is hallottak róla de elegen, hogy megtöltsék az ezer létszámot. E kisfaluban pont a tavasz köszöntő ünnepre sikerült betérnünk. A lányok rövid, színes illetve virágos szoknyákat vettek fel, emlett a Fiúk rövid farmert húzták fel magukra. A főterén lévő asztalolra sokan tettek ki finomabbnál finomabb sütiket, illetve inni valókat. Kisgyerekek rohangáztak a felnőttek között, az idősebbek csak nevetve újságolták a falusi érdekességeket. Voltak Fiatalok akik falusi öltözetbe öltözve táncolták el a népi táncokat, melyet a többség ujjongva tapsolt meg.Csak egy valaki volt aki nem csatlakozott a társasághoz. Egy valaki aki búskomoran simogatta felesége fényképet a verandán. Csak egy aki könnyeit eltemette és így lelke is elpusztult. Hajdanánt ő is ünnepelt feleségével, ők voltak azok akik a tavasz köszöntő ünnepségen mondták ki a boldogító igent. Azóta minden megváltozott. A nő elment köreinkből és azóta a férfi minden tavasz köszöntő napon kiül a verandára a felesége képével, két csésze teával és megroskadt lelkével, hogy figyelje a boldogan játszó gyerekeket, vagy az előszeretettel beszélgető felnőtteket. Azóta mindenki csak szomorúan beszélnek róla. A férfi már csak felesége emlékének él, melyet nap mint nap felidéz.